Nemzeti Színjáték 1

Ahogy a magyar ember él-hal a lováért, úgy a spanyol is rabja a szép bikának. A bikával kapcsolatos foglalatosságok, már az ősi spanyol pásztornépek életében is fellelhető. Így érthető, hogy a spanyol ember természetének évszázados fejlődése alatt kiirthatatlanná vált ez a tulajdonság.

A spanyol bika szilaj, és verekszik, ebből a természetből alakult ki a bika viaskodás.

A harci bikát nem kell kiképezni a támadásra, ez a növényevő állat mindent megtámad ami mozog, vagy aki megkérdőjelezi a dominanciáját.

Tévedés, hogy a bikák csupán a vörös színt támadják meg, ugyanis színvakok.

A bikák mindig lenyűgözték az embereket. (Sumer Gilgames) vagy bikákkal foglalkozó első képi ábrázolások már a kőkorszak kezdetén megjelentek spanyolországi barlangrajzokon, valamint krétai ívóedényeken és falfestményeken.

  A bika számtalan művészt illetett meg. (Hemingway, Picasso, Dali, Goya, Garcia Lorca........)

A régi időkben dárdával mentek neki lóháton a vad bikának.

Aki leszúrta a bikát, és megóvta a lovát, az volt a legény. Ez azonban nem volt valami nagy virtus. Az már igen, hogy mesterségesen felbőszíteni és bizonyos szabályok szerint ölni, ez a spanyol virtus!

Régen királyok, lovagok, nemesemberek nagy becsületnek tartották, ha a közönség szeme láttára ledöfték a bikát, majd letűnt a lovagság, a tornajátékok korszaka, és a bikaviadal a nép mulatsága lett.

A modern bikaviadalok születése Francisco Romero nevéhez kötődik.

A legendás bikaviador-dinasztiát alapított Ronda-ban és felállította a bikaviadal mindmáig érvényben lévő szabályait.

Ő volt az első, aki gyalog, mindössze egy vörös kendővel, a muletával lépett az arénába, és ráadásul csakis recibiendo, más szóval a bika támadását kivárva ölt.
Romerók óta Andalúziát tartják a bikaviadal szülőhazájának. A régióból számos híres torero került ki, és az itteni termékeny földön tenyésztik a legkitűnőbb bikákat.
A torero a mai napig emberfeletti lénynek számít a spanyolok szemében. A sikeres torerová válás mindmáig a szegény ember álma, miközben a tehetősek a legjobb bikák tenyésztésében vetélkednek egymással.

A bikával folytatott küzdelem rettenthetetlen bátorságot, könnyedséget, ügyességet, testi erőt, és mozgékonyságot, művészi érzékenységet, romantikát követel meg.

 A bikaviadal a spanyol kultúra olyan része, mely nem csupán szenvedélyes izgalmat kelt az emberekben, de az egyetlen ország, amelynek nemzeti színjátéka a halál.
A szezon hivatalosan március 19-vel (Szent József napja) veszi kezdetét, és október 12-én (Kolumbusz ekkor lépett Amerika földjére, Spanyolországban ekkor ünneplik a hispán napot) zárul. Természetesen előtte és utána is rendeznek itt-ott bikaviadalokat.
A közönség a tendidón (széksoron) vagy a palcón (erkélyen) foglal helyet. Itt van az elnök boksza is.

Az üléseket három osztályba sorolják: kényelmesebb és drágább az árnyék. a sombra;
olcsóbb a naposabb oldal, a sol, ahol a közönség az évszaktól függően pácolódik a napon, a kettő közötti átmenetet a sombra y sol képviseli