Néhány hete már, hogy ismét visszaérkeztem Budapestre. Ez volt a leghosszabb idő (3 hónap) amit Esteponában töltöttem az öt év alatt mióta ott él a családom. Az előző bejegyzésekből látható néhány fotó, video, hogy merre jártunk, hol töltöttünk hosszabb, rövidebb időt. Most több lehetőségem volt, megtapasztalni az ottani szokásokat, a kultúrát, hagyományőrzést. Ámulatba ejtett nem is egy alkalommal az ott élő emberek közvetlensége. Ott még a koldusoknak is "jól" megy a sora. Talán még a minimál nyugdíjat megközelítő összeget is begyüjthetik az adományokból.
A spanyol emberek akkor érzik jól magukat, ha együtt vannak, és nagy lárma van körülöttük. Erősen gesztikulálnak, hangosan beszélnek, kávézókban bárokban átkiabálnak a másik asztal társasághoz. Néha azt hittem, hogy veszekednek, olyan hévvel magyaráztak egymásnak, de erről szó sem volt, csak kedélyesen társalogtak. Téma mindig akad. Képesek ráérősen az utcán állva szinte semmit mondó témákról órákat beszélgetni. Azt, hogy mennek, vagy éppen jönnek a playaról
Milyen legyen az öltözék egy-egy alkalomra, milyen programokra készülnek? Tény, hogy egymásra mindig van idejük.
Ha mi egy délelőttre többféle intézni valót beterveztünk, biztos, hogy valami mindig lemaradt. A posta
például a nyári hónapokban csak délelőtt van nyitva. A bankban is a közvetlen kapcsolat miatt nem lehetett csak hivatalos dolgokról beszélni. Mindig találkoztunk ismerőssel és nem lehetett a köszönés után tovább menni, illett beszélgetni.
Persze Estepona egy kisváros. Természetes, hogy panaderiában vásároltuk a pékárút és a süteményt,
vagy az egyik lakóház alsó szintjén kialakított üzletben a háztulajdonostól vásároltuk a zöldség-gyümölcs félét. Ahogy beléptünk, nagy szeretettel puszival öleléssel köszöntöttek bennünket a senorak. Ha egy kávézóban találkoztak velünk véletlenül össze, akkor is így történt az üdvözlés. Puszi először a bal, majd a jobb arcra. Vásárlásnál mindig kaptunk kóstolót, vagy ajándékot.
Ez ugyanúgy volt a delicatess üzletben is ahol a sonkát, sajtot, olajbogyót vásároltuk. Az üzletben finomabbnál finomabb termékek voltak őstermelőktől. Ott is jókat beszélgettünk, az andalúz emberekről.
Ha nem ismerik egymást, akkor is köszönnek, udvariasak, büszkék, öntudatosak. Lokálpatrióták. Életörömük alapja a belső tartás.
Szenvedélyesek, érzelmesek, de a világi szenvedélyességük nem ütközik a spanyol vallásossággal. Ők borral, tánccal, vidámsággal a családdal ülik meg a vallási ünnepeket.
Sok minden emlékeztet engem egy észak-afrikai arab országban eltöltött időre. Ez nem is rendkívüli, hiszen Andalúziában két kultúra, politika és gazdasági rendszer hatása érezhető.
A család mindenek előtt! Akár ez egy jelszó is lehet! Rendkívüli az összetartás, segítőkészség. Kiemelt figyelemben részesülnek az idősek. Nem ritka a fiatalokkal együtt látni a nagyszülőket, vagy idősebb rokonokat.
A gyermekek is elkisérik a szüleiket, akik el is kényeztetik őket, késő éjszakáig is fennt maradhatnak.
Sokkal nehezebben indul ott egy nap. Az üzletek délelőtt tíz körül nyitnak, és délután kettőkor zárnak. Majd a szieszta következik, kivéve a nagyobb áruházláncok üzleteit mint a
vagy
Kettő után kiürül a város. Amikor még néhány évvel ezelőtt Budapesten a belvárosban laktunk, vasárnap délután volt hasonló a város, mint Esteponában minden nap kettő és öt óra között.
Délután öt óra körül ismét az üzletek nyitása után felpezsdül az élet. Egyáltalán nem volt ritkalátvány, hogy éjfélkor még tolták a babakocsiban a kicsiket, vagy nagyobb gyerekeket a játszótérre vittek.
Viszont délelőtt tíz és tizenkettő között levonult a család reggelizni egy kávézóba.
Reggelire kávét, péksüteményt fogyasztanak. Kedvencek közé tartozik az andalúz reggeli
vagy a churros forró csokoládéval.
Az ebéd idő is természetesen későbbre tolódik. Egy idő után nekem is természetessé vált a délután három óra körüli ebéd. Na és a vacsora idő! Este tíz és tizenegy óra között!!!
Népszerű étkezés a tapaszozás. Ez egy kedvelt időtöltés a spanyoloknál. Már nálunk is vannak helyek, ahol megismerhető ez a népszerű spanyol szokás.
A spanyolok szeretnek öltözködni. Kedvelik a márkás holmikat. Többet költenek ruházkodásra mint amennyit valójában megengedhetnek maguknak. A fiataloknál ez szinte természetes, de az idősebb korosztály is követi a divatot, színben és formában egyaránt. A kislányokat például nagyon ritkán lehet nadrágban látni. Ruha, szoknya, masni a hajban. A tanév hónapjaiban pedig óvodai, vagy iskolai formaruhákban vannak a gyerekek. Ezek aruhák beszerezhetőek a divatcégek üzleteiben, áruházakban, vagy akár interneten keresztül is megrendelhetőek.
Nagyon sok pozitív élménnyel lettem gazdagabb. Nagyon tetszik, hogy mennyire fontosak az emberi kapcsolatok, hogy milyen fontos a család, hogy milyen tisztelet veszi körül az idősebb korosztályt, hogy a társadalom milyen gyermekközpontú, hogy mennyire segítik a fogyatékkal élőket.
A vidámságot és az életigenlést is említhetném, de nálam okosabbak ezt a kedvező időjárásnak, Andalúziában a napsütötte órák magas számának tulajdonítják. Még ha ez is a magyarázat rá, megállja a helyét, nagyon jó hogy így van, jó ott élni!
